Lukács elvtárs nyilatkozata[1]
A Die Rote Fahne szerkesztőségének
Kedves elvtársak!
1925. január 6-i számukban Önök az írják, hogy „Lenin hevesen támadta ideológiámat”. Amennyire tudom – és Lenin írásai eléggé ismertek ahhoz, hogy ezt pontosan ellenőrizni lehessen –, Lenin elvtárs egyetlenegyszer támadta meg egyik nézetemet.[2] Ez akkor történt, amikor 1920 tavaszán, a KAP-viták idején, Kun Béla elvtárs és jómagam a Kommunismus című bécsi folyóiratban helytelen nézeteket képviseltünk a parlamentarizmus kérdésében.[3] „Ideológiámról” Lenin elvtárs nem nyilatkozott.
Bécs, 1925. január 16-án
[1] Eine Erklärung des Genossen Lukács. An die Redaktion der „Roten Fahne”, Die Rote Fahne (Berlin), 1925. január 25. (VIII. évf., 21. sz.), 2. o. – A nyilatkozat válasz az alábbi, a lapban 1925. január 6-án megjelent írásra:
„Visszaélés Lenin nevével. Az Arbeiter-Illustrierte-Zeitung (korábban Sichel und Hammer) 3. száma a hirdetések között hozza a Malik-kiadó egy beharangozó közleményét, amely olvasható volt a vidéki pártsajtóban (például a hallei Klassenkampfban) is. A hirdetés »tudomány Lenin szellemében« hívószóval ajánlja az olvasónak K. A. Wittfogel könyvét, Richard Müller Vom Kaiserreich zur Republikját és Lukácsot. Ha attól eltekintünk is, hogy vajon Lenin szellemét kifejező írásoknak mondhatók-e Wittfogel elvtárs írásai, az egyenesen botrányos, ha Hulla-Müllert leninistává magasztosítják, és némiképp különösnek tűnik, ha valakit, akinek ideológiáját Lenin hevesen támadta, »Lenin szellemében« alkotó tudóssá kennek föl. – Ha ellenfeleink ünneplik vagy gyalázzák Lenin nevét, az, hogy úgy mondjuk, a »programjukhoz« tartozik; annak azonban nem volna szabad előfordulnia, hogy Lenin nevével elvtársaink és barátaink is visszaéljenek.” – A lap Lukács nyilatkozatát az alábbi szerkesztőségi megjegyzés kísértében közölte:
„Lukács elvtársnak formálisan igaza van, hisz Lenin műveiben egyetlen ilyen hely akad; de Lukács elvtárs természetesen éppoly jól tudja, mint bárki más, aki ismeri a Komintern 3. Világkongresszusát, hogy Lenin élesen elutasította Lukács álláspontját, mind taktikailag, mind ideológiailag. – Lenin műveinek szóban forgó szöveghelye, melyre Lukács is hivatkozik, így szól: »G. L. (Lukács György) cikke nagyon baloldali és nagyon rossz. A cikk marxizmusa csak szavakban marxizmus. Az ’offenzív’ és ’defenzív politika’ megkülönböztetése konstruált: hiányzik az egészen meghatározott és történeti szituációk elemzése, elsikkad a lényeg (annak szükségszerűsége, hogy meghódítsuk és megtanuljuk meghódítani a munka mindazon területeit és mindazokat az intézményeket, ahol érvényre jut a burzsoázia tömegekre gyakorolt befolyása stb.« (Lenins Werke, XVII. 217., orosz kiadás)”. – A hivatkozott Lenin- idézetet ld. LÖM, XLI., 129–131. o. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.
[2] Tudniillik A parlamentarizmus kérdéséről című írást (Georg Lukács: Zur Frage des Parlamentarismus, Kommunismus, Wien 1920. március 1. (I. évf., 6. sz.), 161–172. o.; magyarul: Lukács György. Történelem és osztálytudat, szerk. Vajda Mihály, Magvető, Budapest 1971, 991–104. o. – A szerk.
[3] Az érintett Kun-cikk: Béla Kun: Die Ereignisse in Deutschland, a cikk négy folytatásban jelent meg a Kommunismusban: 1920. márc. 27., ápr. 3., 17., 24. – A szerk.