Agárdi Péter (1946–) irodalom- és kultúrtörténész, professzor emeritus, 1991–2008: a LAK tudományos munkatársa, levéltáros; 2002–2017: a Lukács György Alapítvány kuratóriumi elnöke. Kutatási területe a XX. század eszmetörténete és művelődéspolitikai irányzatai, József Attila, Lukács György, Fejtő Ferenc munkássága. Eddig 25 könyvet publikált, a legújabbak: „Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról”. József Attila és a magyar nemzeti hagyománytudat, Balassi Kiadó, 2013; Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014, Napvilág Kiadó, 2015.
Ambrus János (1953–) könyvtáros, könyvkiadó, szerkesztő, 1979–1989: a LAK munkatársa, a magyar Lukács-összkiadás önéletrajzi kötetének (Curriculum vitae, Magvető, 1982) és az 1945–49-es Lukács-vita anyagának (Irodalom és demokrácia. Az irodalmi [un. Lukács-] vita dokumentumai 1949–1951, I–II., Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja–LAK, 1983) közreadója; 1989–1990: a Cserépfalvi Kiadó irodalmi vezetője, 1990–1996: a T-Twins Kiadó igazgatója; 1996–2012: az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója.
Bán Zoltán András (1954–) író, irodalomtörténész; 1983–1984: a LAK könyvtárosa. Művei: Az elme szabad állat. Esszék, Magvető, 2000; Hölgyszonáta, és más történetek , Scolar, 2006; Keserű, Bookart, 2014; Giccs. Két dráma, néhány próza, Kalligram, 2016. Romantik und Realismus – Eiskalte oder warme Hände, in: Arnulf Knafl (Hrsg.): Mozarts Zauberkutsche. Neue literarische Nachschriften. Folio Verlag, Wien, 2006. Déry Tibor-díj, 1993; József Attila-díj, 2009.
Bendl Júlia (?) germanista, fordító, 1987–1989: a LAK munkatársa; a fiatal Lukács kortárs recepcióját egybegyűjtő kötet (Der Junge Lukács im Spiegel der Kritik, LAK, 1989) közreadója (Tímár Árpáddal); 1989-től nyugdíjazásáig a MTA Filozófiai Intézetben dolgozott.
Csóka Ferenc József (?) 1971–1985: a LAK levéltárosa; ő állította össze Lukács kéziratainak és levelezésének mai napig használt katalógusát; később a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár munkatársa.
Fehéri György (1953–2011) irodalomtörténész, az ELTE esztétika tanszékének egyik első oktatója, 1981–1983: a LAK munkatársa; 1983-tól Kelet-Berlinbe költözött, haláláig a berlini Magyar Ház igazgatóhelyettese volt.
Hévizi Ottó (1959–) filozófiatörténész, habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora; 1990-től a Debreceni Egyetemen oktat; 1989–2011: a LAK munkatársa; jelenleg az MTA BTK Filozófiai Intézet tudományos tanácsadója. Művei: Alaptalanul. Gondolatformák a századelőn, T-Twins, 1994; Miért ne hinnéd hiába? Esszék, Latin Betűk, 1997; A megfontolás rítusai. Tanulmányok az autochton ítélkezésről, Gond-Cura, 2004; Idő és szinkretizmus. Különös tekintettel Nietzschére, Kalligram, 2013; Próbakövek. Van-e aranyszabály ércnél maradandóbb? Kalligram, 2015.
Kardos András (1953–) irodalomtörténész; 1986–2017: a LAK munkatársa; társkiadója a Horror Metaphysicae és a Gutenberg tér könyvsorozatoknak, pl. Lukács: A regény elmélete – Dosztojevszkij-jegyzetek, az angolszász Lukács-recepció-kötet (Vándorló elmélet); a Fehér Ferenc-életműsorozat kiadója. 1990–2012: a Debreceni Egyetem docense. Művei: Véletlen tekintet. Esszék, kritikák, Gond-Cura, 2004; Kritikus apák, Alföld Könyvek, 2008.
Kardos Péter (1951–) irodalomtörténész, a Gondolat Kiadó szerkesztője, 1982–1984: a LAK munkatársa, Lukács posztumusz tanulmányának, A demokratizálódás jelene és jövőjének a közreadója. Jelenleg újságíró és könyvkereskedő Zürichben.
Lakos Katalin (?) 1971–kb. 1982: a LAK könyvtárosa; ő készítette a hagyatéki könyvtár katalógusát és a Lukács-írások első átfogó bibliográfiáját.
Lenkei Júlia (1952–) irodalomtörténész, 1981–1989: a Magvető Kiadó megbízásából az ott megjelenő, a LAK-ban gondozott Lukács-művek, később a T-Twins kiadónál megjelenő archívumi kiadványok szerkesztője; a Balázs Béla- és a Bauer Hilda-levelek közreadója. Művei: A mozdulatművészet Magyarországon, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2004; szerkesztőként: Mozdulatművészet, Magvető–T-Twins, 1993; Balázs Béla: Táncjátékok, Critikai Lapok, 2004.
Meller (Meller-Vértes) Ágnes (1921–1995) fordító, 1979–1982: a LAK munkatársa; Lukács és Lukács környezetéhez tartozó szerző műveinek magyar, illetve német nyelvű tolmácsolója; Lukács hagyatékban maradt kéziratainak textológiai-szerkesztői gondozója, pl. Tagebuch (1985); Dostojewskij-Notizen (1985). Művei: Példázatok és elbeszélések, Gondolat, Budapest 2017.
Mesterházi Miklós (1952–) irodalom- és filozófiatörténész, 1978–2015 a LAK munkatársa; szöveg fordítója, közreadója, filológiai és textológiai gondozója. Közreadta (Krausz Tamással) a Történelem és osztálytudat recepciótörténetének négykötetes gyűjteményét; (Mezei Györggyel) a Lukács–Bloch-levelezéskötetét; és Forradalomban címmel Lukácsnak a Tanácsköztársaság idején és a korai húszas években írt cikkeit-tanulmányait. Több Kant-mű és kortárs filozófus fordítója. Művei: A messianizmus történetfilozófusa, LAK, 1987; Renault Clio. Védőbeszéd a történetfilozófia tárgyában, T-Twins, 1995; A Teletranszporterről, a Kékszakállú herceg váráról, valamint arról, milyen érzés lehet emlékmásnak lenni, Kávé, 2000; Az irigységről, Argumentum, 2006; Az álomittas bőregér, Brozsek, 2012. Ein Märchen für alles. Des Herzog Blaubarts Burg, oder: Wie is es, ein Erinnerunsebenbild zu sein, in: Philosophia Hungarica. Profile zeitgenössischer Forschung in Ungarn. Hrsg. v. Wolfram Hogrebe, Königshausen & Neumann, 2001; Sobre „la naturaleza de los malentendidos”, in: György Lukács: Derrotismo y dialéctica, Herramienta ed., 2015.
Mezei György Iván (1958–199?) filozófiatörténész, egyetemi tanulmányainak végétől, 1983–1993 a LAK munkatársa, több Lukács-kiadvány előkészítésében működött közre, a hagyatékban maradt etikai jegyzetek közreadója: Versuche zu einer Ethik (1994). Művei: Ernst Cassirer, Kossuth, 1984.
Miklauzič Istvánné (1945–)1988–2008 a LAK könyvtárosa.
Pongrácz Tibor (1962–) esztéta, 1989–2011: a LAK munkatársa, 1992-től a Debreceni Egyetem docense; az Osiris Kiadó Heidegger-sorozatának és a Gond-Cura Kiadó fordítója, szerkesztője. Művei: Morbus recidivus, in: Határ, (1.) 6. 1992; A nagy tautológia, avagy miért nem írt verset Martin Heidegger? in: Gond 4., 1993; Hamartia, palinódia, tragédia, in: Gond 18–19., 1999; Vég és végzet, in: Majdnem nem lehet másképp. Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára, Cserépfalvi, 1995; Egy történet folytatása. Szkolion az emlékezésről, in: Diotima. Heller Ágnes 70. születésnapjára. Osiris-Gond. 1999; Daimoniosz toposz, in: Gond 27–28., 2001; Konfigurációk. Egy hermeneutikai alakzat átalakulása Heideggernél, in: „Viharnak kitett szavak által”. Tanulmányok Bacsó Béla 60. születésnapjára. ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2012.
Rozsics István (1951–2008) irodalomtörténész, antikvárius, az 1980-as években néhány évig a LAK levéltárosa; neki köszönheti a LAK a Hatvany-hagyatékból származó dokumentumokat; később a kortárs magyar képzőművészet egyik első gyűjtője és kiállítója. Művei: Hatvany Lajosné–Rozsics István: Hatvany Lajos levelei, Szépirodalmi, 1985.
Striker Sándor (1953–) irodalomtörténész, művelődéskutató, habilitált egyetemi docens, 1987-1991 a LAK munkatársa. A Holland Királyi Akadémia rezidens filozófia-ösztöndíjasa, a montreali Karl Polanyi Intézet és Archívum kutatója, kulturális minisztériumi főosztályvezető, kulturális attasé, a londoni Magyar Kulturális Központ alapító igazgatója, dékánhelyettes és tanszékvezető, ELTE Pedagógiai és Pszichológia Kar. Madách-kutató, kultúraelméleti, felnőtt- és időskori tanulási kutatások vezetője. Az ember tragédiája rekonstrukciója I–II Szerzői kiadás, 1996, A felnőttképzés és a felnőttkori tanulás kultúraelméleti megközelítései ELTE Az Élethosszig Tartó Művelődésért Alapítvány, 2015. Az Andragógia és Művelődéselmélet folyóirat alapító főszerkesztője (2012–2014), a Harmadik Kor Egyeteme, ELTE alapító-oktatója. www.striker.hu.
Székely Mária (1958–) magyartanár, 1990–2018-ig adminisztrátor, kiadványszerkesztő, majd könyvtáros a LAK-ban; katalogizált, intézte a LAK levelezését, fogadta a kutatókat és látogatókat; gondozta a LAK kiadványait és a munkatársak kéziratait, szerkesztette az Osiris és a Gond-Cura kiadók sorozatait.
Sziklai László (1942–) filozófiatörténész, egyetemi tanár, az MTA doktora; 1978–2008: a LAK igazgatója, majd munkatársa; 1987–1991: az MTA Filozófiai Intézet igazgatója. Több Lukács-mű közreadója, számos Lukácsról szóló írás szerzője; az utóbbi években a holokauszt ábrázolásának problémájával foglalkozik. Művei: Zur Geschichte des Marxismus und der Kunst, Akadémiai Kiadó, 1978; Georg Lukács und seine Zeit, 1930-1945, Corvina-Böhlau, 1986, Aufbau, 1990; Moszkvai évek Lukács Györggyel (interjú Mihail Lifsiccel), Gondolat, 1989; After the Proletarian Revolution, Akadémiai, 1992; Egyszer volt – hol nem volt, T-Twins, 1995; Sztálinizmus és fasizmus, Jószöveg, 2002; Auschwitz képe, Gond-Cura, 2007; Megélt esztétika. Tanulmányok Lukács Györgyről, Argumentum, 2010; A KZ regénye, Argumentum, 2015.
Takács Viola (1963–) a Gondolat Kiadó, majd 1982–1990: a LAK adminisztrátora, később középiskolai magyartanár és újságíró.
Tallár Ferenc (1950–), egyetemi tanár, az MTA doktora, 2003–2013: a Nyugat-Magyarországi Egyetem filozófia és esztétika tanszékének vezetője, 1985–2003: kisebb megszakításokkal a LAK munkatársa; Lukács 1956–1963-as nyugat-európai recepciótörténetének és a Különösség mint esztétikai kategória új magyar kiadásának közreadója. Művei: Utópiák igézetében, Magvető, 1984; Két tételbe. Variációk a demokráciáról, Magvető, 1988; Korlátozott szkepszis, T-Twins, 1994; A szabadság és az európai tradíció. Atlantisz, 1999; …és… Struktúra és communitas, L’Harmattan, 2006; Mítosz és regény. Dosztojevszkij „A Karamazov testvérek” c. művének értelmezéséhez, ELTE Ruszisztikai Intézet, 2011. (e-book: http://www.russtudies.hu/index.php?menu=7&dir=&lang=h&kiadid=998), Az áramlások terében, Liget, 2015 (e-book: http://ligetmuhely.com/az-aramlasok-tereben-ekonyv/); Begrenzte Skepsis, in: European Journal for Semiotic Studies, Vol. 4/1–2. (1992); Zu einer pragmatischen Wahrheitstheorie. Mesotes,1992/1.; Worüber sprechen wir? In: Zur Verteidigung der Vernunft gegen ihre Liebhaber und Verächter, hrsg. v. Martin Seel, Suhrkamp, 1993; Ethisches Leben und moralische Selbstaufklärung, in: Mesotes,1993/1., Moralisches Leben als Selbstaufklärung, in: Deutsche Zeitschrift für Philosophie, 1993/5., Zwang zur Freiheit? in: Deutsche Zeitschrift für Philosophie, 1996/2.; Wie sollten wir ohne unser Auge sehen? In: Philosophia Hungarica. Profile zeitgenössischer Forschung in Ungarn, hrsg. v. Wolfram Hogrebe, Königshausen & Neumann, 2001; Fly in the ointment? in: Thesis Eleven, 2014. June, 122(1).
Tarnóczi Gabriella (1968–) filozófiatörténész, fordító, 1996–1997: a LAK-ban őrzött levelek kiolvasásán és átírásán dolgozik.