Lukács György

(1885. április 13. – 1971. június 4.)

 
1904. január: Bánóczi Lászlóval, Benedek Marcellal és Hevesi Sándorral megalapítja a Thália Társaságot.

1906. október 6.: doktori vizsgát tesz állam- és jogtudományokból Kolozsvárt.

1907. december 18.: megismerkedik Seidler Irmával, akinek később első esszékötetét ajánlja.

1908. február 8.: A modern dráma fejlődéstörténete első változatával megnyeri a Kisfaludy Társaság pályadíját.

1909. Esztétikából, valamint német és angol irodalomból doktorál a Budapesti Tudományegyetemen.

1910. március: a Franklinnál megjelenik esszékötete, A lélek és a formák (Die Seele und die Formen, Fleischel, 1911).

1912. február: megjelenik A modern dráma fejlődésének története.

1912–1917: kisebb-nagyobb megszakításokkal Heidelbergben él, itt dolgozik egyebek közt korai esztétikáján, amely csak halála után jelenik meg.

1914. május: feleségül veszi Jelena Grabenkót, a házasság hamarosan felbomlik.

1915. szeptember: Lukács és Balázs Béla körül kialakul az ún. Vasárnapi kör.

1916. október: megjelenik a Die Theorie des Romans a Zeitschrift für Ästhetik und allgemeine Kunstwissenschaftban.

1917. november 7.: A heidelbergi Deutsche Banknál letétbe helyezi kéziratait és levelezését; a bőrönd csak halála után kerül elő.

1918. december: belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába.

1919. március: a Tanácsköztársaság Közoktatási Népbiztosságának helyettes vezetője.

1919. augusztus–szeptember: a proletárdiktatúra bukása után egy hónapig illegalitásban tevékenykedik Budapesten, majd Bécsbe emigrál, ahol munkatársa, illetve szerzője a Kommunismusnak, a berlini Die Internationalénak és a kommunista emigráció magyar nyelvű lapjainak. A 20-as évek végéig tagja a KMP bécsi vezetésének.

1923: megjelenik a Geschichte und Klassenbewusstsein a Malik Verlagnál. Feleségül veszi Bortstieber Gertrúdot.

1924: megjelenik a Lenin. Studie über den Zusammenhang seiner Gedanken a bécsi Verlag der Arbeiter-Buchhandlungnál; magyarul Lenin. Tanulmány Lenin gondolatainak összefüggéséről, Ama-Verlag.

1928. május: rövid időre vizsgálati fogságban tartják Bécsben, később (1929) kiutasítják Ausztriából.

1928 vége: a KMP II. kongresszusára megírja az ún. Blum-téziseket, később a tézistervezetet a magyar párt, majd a Komintern is elveti, Lukács kiválik a KMP vezetéséből.

1930–1931: a Moszkvai Marx–Engels Intézet tudományos munkatársa.

1931–1933: Berlinben él, a német kommunista párt tagja lesz. A Linkskurve szerkesztője, a Bund Proletarisch-Revolutionärer Schriftsteller egyik vezető ideológusa.

1933 tavaszától 1945 nyaráig: a Szovjetunióban él, a Kommunista Akadémia Irodalmi és Művészeti Intézetének tudományos munkatársa, a Lityeraturnij Krityik és az Internationale Literatur szerzője.

1938: befejezi A fiatal Hegel című monográfiáját, amellyel doktorátust szerez a Szovjet Tudományos Akadémián.

1941. június–augusztus: letartóztatják, a Lubjankán tartják fogva.

1941–1942: az előrenyomuló német csapatok elől Taskentbe evakuálják.

1945. augusztus: hazatér Magyarországra.

1945. november: kinevezik a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem esztétika- és filozófiatanárává.

1948, 1955: Kossuth-díjat kap.

1948: a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

1949–1956: országgyűlési képviselő.

1949. nyár: a Társadalmi Szemle támadást indít politikai és irodalmi nézetei ellen, az elhúzódó vita, illetve a mögötte meghúzódó politikai fordulat következtében Lukács visszahúzódik a politikai szerepléstől.

1952: befejezi Az ész trónfosztása című munkáját.

1955: a Berlini Német Tudományos Akadémia levelező tagja.

1956. október 25–31.: népművelési miniszter Nagy Imre második kormányában.

1956. november 4. után a Nagy Imre-körrel együtt Snagovba internálják.

1957. április: visszatér Budapestre.

1957 elején: megjelenik A különösség mint esztétikai kategória című könyve az Akadémiai Kiadónál.

1965: hosszú szilencium után megjelenik Az esztétikum sajátosságának magyar kiadása; a német kiadás (Die Eigenart des Ästhetischen, Luchterhand) két évvel korábbi.

1968 nyara: elkészül az Ontológia első kézirata.

1968. ősz–tél: megírja a Demokratisierung heute und morgen című tanulmányát, amely csak posztumusz jelenik meg,

1970: Frankfurt város Goethe-díjasa.

1971 eleje: súlyos betegen önéletrajzi vázlatát írja (Gelebtes Denken).