[Rudas László levele a Kommunista Internacionálé Elnökségéhez 1924. június 12-éről][1]
Bizalmas!
A Kommunista Internacionálé Elnökségéhez,
Moszkva
Tisztelt Elvtársak!
Mint a magyar ellenzék legexponáltabb vezetőinek egyikét, az ellenzék engem delegált a tervezett magyar konferenciára.[2] Közlöm Önökkel, hogy kiléptem ebből a frakcióból, és ezért a képviselőjeként nem akarok részt venni a konferencián.
A frakció itteni vezetésével támadt komoly nézeteltéréseim kényszerítettek erre a lépésre. Ezek a következők:
1) Az orosz pártvitában ennek a frakciónak a moszkvai része, csak mert maga is ellenzék, az orosz ellenzék álláspontjára helyezkedett. Mellette is szavaztak, és nem szívesen látták, hogy én és velem még néhányan a KB mellett szavaztunk.
2) A moszkvai magyar kommunista klub téziseket fogadott el az emigráció és a magyar kommunista mozgalom viszonyát illetően. Ezeket a téziseket megfontolásra megküldték nekünk, itt azonban azok éles elutasításra találtak, csak mert a másik frakció tézisei voltak. Tárgyi tartalmuk számba sem jött. Én ezzel szemben nem is csak a megegyezés egyfajta alapját láttam bennük, hanem egyenesen úgy találtam, hogy a nézetkülönbségek eltűntek az idők folyamán.
3) Amint a magyarországi állapotokból és a KI által megindított tárgyalásokból kitűnt, hogy a helyzet megérett a frakcióharcok teljes és fenntartás nélküli beszüntetésére, a feltétlen és fenntartás nélküli megegyezés álláspontjára helyezkedtem. A frakció itteni vezetése újra és újra élesen hangsúlyozta, hogy – a KI nyomására – csak látszatbékét akar kötni, hogy aztán az első adandó alkalommal újra a régi álláspontról folytassa a frakcióharcot. E célból már most szövetségre akart lépni az emigráció – saját meggyőződésük szerint is – nem-kommunista elemeivel.
[2] Az ellen, hogy nem a magyarországi kommunista mozgalom jövője és érdekei vétetnek számításba, hanem egyes-egyedül a frakciós szempontok, amelyek minden értelmüket elvesztették; hogy nyilvánvalóan nem-bolsevik elemekkel lépünk szövetségre, holott épp ezeknek az elemeknek minden befolyástól való megfosztása volna kívánatos, magam tiltakoztam. Néhány elvtárs segítségével, aki osztják meggyőződésemet, meghiúsítottam ezt a szövetséget, és már a frakcióból való kilépésem előtt, amikor csak alkalom adódott – szóban és írásban – a nyilvánosság elé tártam egyértelmű és őszinte, a párt érdekét szolgáló béketörekvésemet.
4) A frakció olyan tézisekkel fog fellépni a kongresszuson, melyeket részben Lukács György, az idealista filozófus fogalmazott. Én, aki a Vesztnyik Komm[unisztyicseszkoj] Akagyemii következő számában egy cikkben, amelyet továbbiak fognak követni, élesen állást foglalok Lukács et. filozófiájával szemben,[3] természetesen mint politikussal szemben is állást foglaltam, mert nem gyökerezhet kommunista politika egy idealista filozófiában.
Az itteni frakció, engem és Hevesi et.-t kivéve, azonosult Lukács et. filozófiájával és politikájával. A „frakciófegyelem” nevében azt követelték tőlem, hogy a VKA-nak megjelentetésre átadott cikket vonjam vissza, és fojtsam el kommunista meggyőződésemet.
Erre kommunistaként nem hajlottam. Mindezekből az okokból elhagytam a frakciót.
Mint látható, a legfontosabb elvi kérdésekben támadt minden nézetkülönbség. Egyetlen percig sem ülhetek egy frakcióban tovább olyan elvtársakkal, akiknek az útja, meggyőződésem szerint, eltér a bolsevik vonaltól, ahogy azt én értelmezem.
Nem volna helyénvaló, ha a tervezett magyar konferencián ezt a frakciót akarnám képviselni, azzal együtt sem, hogy nem ismerem Landler és Hirossik elvtársak véleményét ezekben a kérdésekben. Éppily kevéssé ismerem a Kun-frakció véleményét.
Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Landler és Hirossik elvtársak, akikben ez idáig jó és következetes kommunistákat volt alkalmam megismerni, amint értesülnek a fennálló nézetkülönbségekről, az én álláspontomra helyezkednek. Arról is éppígy meg vagyok győződve, hogy mindazok támogatni fognak a Kun-frakcióból, akik képesek értékelni egy ideológiai-filozófiai áramlat és az ellene folytatott harc jelentőségét, amely harc a magvát kell képezze az összes bolsevista elem csoportosulásának a magyar pártban.
Én a magam részéről lezártam a frakcióharcot, hogy harcolhassak egy olyan nem-kommunista, idealista áramlat ellen, amelynek hatásai már nemzetközi méretekben megmutatkoznak.
Moszkva, 1924. június 12.
Kom. üdvözlettel
Rudas László
[1] Német nyelvű kézirat (PIA 500. f. 2/290. őe. 1–2.), illetve annak gépi leirata (Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 878. f. 8/17. őe., 178–180.), az utóbbin háromnyelvű pecséttel „Két nap múlva visszaküldendő a titkárságnak”. – Fordította Mesterházi Miklós – A szerk.
[2] A Komintern V. kongresszusával egy időben folytatott, 1922, a Komintern békéltető tárgyalásainak kudarca óta ideiglenes központi bizottsággal, voltaképpeni Komintern-kapcsolatok nélkül működő a magyar párt helyzetét rendezni hivatott tárgyalásokról van szó. – A szerk.
[3] Bár Rudas valóban több cikket is szentelt a Történelem és osztálytudat bírálatának (ezek a Bécsi Arbeiter-Literaturban jelentek meg), oroszul csak A kapitalista eldologiasodás felszámolása avagy Lukács et. dialektikus dialektikája címmel jelent meg írása (Ladislaus Rudas: Преодоление капиталистической обеществления или диалектическая диалектика тов. Лукача, Вестник Коммунистической Академии, Moszkva 1925 [10. sz.], 3–66. o.). – A szerk.