[Lukács György levele Kun Bélának 1921. március 8-ról]^[1]

 

Wien, már. 8.

Tisztelt Kun elvtárs,

mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm feleségemről való gondoskodását. Neki ugyan a jelen pillanatban nem szándéka Oroszországba menni, de mindkettőnknek igen megnyugtató érzés, hogy ez bármikor lehetséges.

Ami a pártkonferenciára vonatkozó felfogásunkat illeti, ezt az Exekutivkomiteéhez[2] intézett memorandumunkban részletesen kifejtettük, és ez a memorandum mindenképpen fedi az én egyéni álláspontomat.  Röviden összefoglalva: a kérdés veleje az, hogy a konferencia üres komédia, ha a Pesten felelős és vezető helyen dolgozó elvtársak nem vesznek részt. Ez pedig a jelen körülmények között teljes mértékben elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, hogy emberek, akiknek csak velünk való érintkezése [is] illegális, akik különben a párt és a szakszervezet révén szakadatlan érintkezésben vannak a tömegekkel, akiket tehát számon tartanak, sőt esetleg figyelnek, hetekre és hozzá tömegesen eltűnjenek Budapestről. Véleményem szerint ha ezt megkísérelnék, az illetők többé hazamenni nem volnának képesek, ami a mozgalom számára katasztrófát jelentene. Természetesen technikailag lehetséges volna akár 30 strohmannt bárhova felrendelni, de ezt annyira nem tartom komoly dolognak, hogy meg vagyok győződve, hogy maga is, ha komolyan végiggondolja a dolgot, és nem csirkefogók besúgásai alapján csinál tisztán személyi politikát, indiscutibilisnek tartja ezt a tervet.

Ezzel a dolog hátteréről is megmondtam volna a véleményemet. Itt megint karlstein-steinhofi intrikákról van szó. Hogy a hírhordozókat most Münnichnek vagy Podachnak hívják-e, az nekem egészen mindegy. Ez a része a dolognak nem érdekelt soha, és nem érdekel ma sem, xxx csak azt tartom, hogy maga ma is ugyanazon módon, ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazzal az illoyalitással és a szükséges kollegialitás teljes hiányával akarja álláspontját érvényesíteni, mint eddig. Ezt pedig – eltekintve attól, hogy véleményem szerint a dolgot nem gondolta igazán végig, és így tárgyilag nincsen igaza – tűrhetetlen és elviselhetetlen állapotnak tartom. De erről, mivel az egész kérdés amúgy is az Exekutivkomittee döntése elé kerül,[3] nem érdemes ma már egyénileg vitatkozni.

Elvtársi üdvözlettel

[kézírással:] Lukács György

 

[1] Gépirat, PIL 878. 8. cs. 78. őe., 1–2. o. – A szerk.

[2] Ti. a Komintern Végrehajtó Bizottságához – a szóban forgó memorandumot  (Landler Jenő, Lukács György, Hirossik János és Szántó Béla memoranduma a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságához 1921 márciusából) lásd itt.

[3] A Komintern  (különbizottsága) 1921 júliusában, a KI III. kongresszusát követő napokban tárgyalta a magyar párt frakcióharcainak ügyét; a Landler-frakció ott képviselt téziseit, illetve az augusztusban elfogadott „megegyezési platformot” lásd itt.