Landler Jenő, Hirossik János és Lukács György levele a Kominternnek a KMP ügyében fölállított különbizottságához 1921. július 21-ről[1]

 

A Végrehajtó Bizottság különbizottságának

Alulírottakat a VB különbizottsága azzal a szándékkal nevezte ki a KB-ba, hogy abban ők alkossák a kisebbséget, és többsége a „pártépítő frakciónak” legyen. A bizottság nyilatkozata szerint ezzel a tézisek végrehajtásáért a többség vállalja a felelősséget. Bár mindkét részről fölmerültek a KB összetételét illetően más javaslatok, a bizottság ezt a kompromisszumot fogadta el, és ebben látta a tézisek végrehajtásának biztosítékát. Ezzel a nyers majorizálással szemben azt a javaslatot tettük, hogy a KB négy tagját válasszák ki a „pártépítő frakcióból”, négyet a mi frakciónkból válasszanak, és egy tag képviselje Baranyát. Utóbbi, saját nyilatkozata szerint, csaknem teljesen a pártépítő frakció talaján áll, úgyhogy az ő szavazata a legtöbb esetben biztosítaná a többséget, de legalább nem minden esetben jelentené a szavazattöbbségnek azt a mechanikus, erőfitogtató érvényesítését, amely szögesen ellentmond a megbékélés és kompromisszum szellemének, melynek jegyében pedig a megoldás született. A bizottság nem fogadta el ezt a javaslatot, hanem kinevezett négy tagot és négy póttagot a pártépítő frakcióból. A bizottság fölszólítására válaszolva kijelentettük, nem áll módunkban megnevezni a mi három tagunkat, mert ilyen heves pártviszály és az elvtársainktól való három hónapos távollét után lehetetlen itt bármilyen döntést hoznunk anélkül, hogy elvtársainkkal megtanácskoztuk volna. Éppen mert a párt belvitája igen kiélezett volt, az egység helyreállításának, a frakciók likvidálásának mint az egészséges jövőbeli munka alapjának megegyezés, és nem a hatalmi igény mechanikus érvényesítése révén kell létrejönnie. A bizottság ennek ellenére kinevezett bennünket az ideiglenes KB tagjaivá. Ezellen fellebbeztünk, és a VB döntését kértük, éspedig mind az összetétel (négy-négy-egy a négy-három helyett) tekintetében, mind abban a tekintetben, hogy frakciónk képviseletére a KB-ban csak az elvtársainkkal való egyeztetés után kerüljön sor. Az egyeztetésig a személyi kérdések megoldását – még az ideiglenes KB vonatkozásában is – csak ideiglenesnek tekinthetjük. Ezt a nyilatkozatot a bizottság tudomásul vette.

A bizottság elnökének javaslatára elfogadtuk, hogy a KB ideiglenes tagjaiként részt vegyünk egy ülésen, ahol a tárgyalások jegyzőkönyvének elkészítésére és aláírására került volna sor, valamint arra, hogy részletesebben megbeszéljük a tézisekben lefektetett szervezeti alapelveket.

A KB-nak ez az első ülése, melynek napirendjét előzőleg rögzítettük, de amelyen a VB képviselője nem vett részt, megmutatta, hogy a többségnek nem áll szándékában a bizottság intenciót teljesíteni. Szótöbbséggel megváltoztatta az ülés napirendjét, személyi kérdéseket tolt előtérbe, és szótöbbségét kihasználva egyetlen ülés alatt minden személyi kérdést – szerkesztők, Magyarországra küldendő megbízottak stb. – meg akart oldani. Ezzel fait accompli teremtődött volna, lehetetlenné téve a számunkra, hogy az elvtársakat Magyarországon és az emigrációban megnyerjük a fenntartások nélkül, tárgyilag a tézisek alapján végzendő további munkának. Mert egyetlen pártban sem elképzelhető, s legkevésbé egy emigrációs pártban, hogy komoly pártviszályokat likvidálni lehessen az új vonal tárgyilagos föltárása, az elvtársak megnyerése nélkül, pusztán azzal, hogy az összes exponált elvtársat eltávolítják a felelős posztokról. De a KB többsége mindenáron ilyenfajta győzelmet akart kikényszeríteni, bár a bizottság előtt tett nyilatkozatunk után – melyet a bizottság elfogadott – tudnia kellett, hogy csak ideiglenes tagjai lehetünk a KB-nak, és hogy az elvtársakkal történő egyeztetésnek lényeges következményei lehetnek a KB személyi változásait illetően.

[A] KB kisebbsége ebbe semmilyen körülmények között nem egyezhet bele, ezért kijelenti:

1. a VB bizottsága által rákényszerített mandátumot még ideiglenes jelleggel is csak azért fogadta el, hogy lojálisan végrehajtsa a közösen akceptált téziseket. A téziseket kielégítő és helyes tárgyi alapnak tekinti a KMP munkájához, a viták befejezéséhez és következésképp mindkét frakció tényleges likvidálásához, amely meggyőződése szerint még semmiképpen sem történt meg pusztán azzal, hogy a tárgyalásokat folytató elvtársak elfogadták a téziseket.

2. megállapítja, hogy a KB jelenlegi többsége nem ezt a célt tűzte ki maga elé. A pártépítő frakció a tárgyi, taktikai és szervezeti program mellett a személyi kérdések hosszú sorát is dűlőre akarta vinni. Alulírottak mindig is hangsúlyozták, hogy a pártépítő frakció fő célja ezeknek a személyi kérdéseknek a megoldása volt, amihez a tárgy program csak eszközül szolgált. A tézisek elfogadása a pártépítő frakció számára azt jelenti, hogy céljait a tárgyilag elérhetőre és ésszerűre kell korlátoznia. Nem akarjuk azt a kérdést érinteni, mennyire gondolják most komolyan e korlátozást, ám megállapítjuk, hogy a bizottságtól a tézisek lojális végrehajtása és a frakciós viták likvidálása érdekében kapott többségüket arra kívánják használni, hogy – mielőtt likvidálták volna a frakciókat, mielőtt a tézisek talajára állították volna az egész pártot – a személyi kérdéseket illetően rögvest végrehajtsák a pártépítő frakció egész programját.

3. a helyzetből adódóan a kisebbségnek még provizórikus mandátumát is vissza kell adnia. Annak, hogy a kisebbség részt vesz a vezetésben, és osztozik a felelősségben, akkor volna csak értelme, ha a fejlődés mindkét részről a megegyezés felé tartana. Az eddig kifejtettekből világos: a pártépítő frakció a vitákat úgy kívánja lezárni, hogy szótöbbségét minden kérdésben érvényesíti ellenünk, személyi programjának azonnali és erőszakos végrehajtásával pedig értékes elvtársak egész sorát akarja morálisan megsemmisíteni, a pártból kiüldözni stb., és végső soron a pártszakadás érdekében munkálkodik. E ténykedésében lehetetlen cselekvőleg és felelősségünk tudatában segédkeznünk.

Kijelentjük, hogy lojálisan a tézisek talaján állunk, és mindent latba vetünk, hogy megkönnyítsük érvényre juttatásukat a KMP-ben.
 
Moszkva, 1921. július 21.

Landler Jenő. Hirossik János, Lukács György

 

[1] A német nyelven, írógéppel írt, a szerzők aláírását viselő levél kópiáját a Politikatörténeti Intézet Archívuma őrzi (500. f. 1/8. őe. 4–5.). – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.