Lukács György és Lucien Goldmann levelezése
[fordította Mesterházi Judit és Mesterházi Miklós; az eredeti francia és német leveleket lásd itt]
1. Marc-André Béra[1] és Lucien Goldmann levele Lukács Györgynek 1955. június 24-én
[francia nyelvű gépirat a Cercle Culturel de Royaumont[2] levélpapírján]
Lukács György
Budapesti Egyetem
Budapest
Magyarország
1955. június 24.
Uram!
Annak a hagyománynak a folytatásaként, melynek értékét a tavaly novemberi Találkozás Pascallal tapasztalatai is megmutatták, a Cercle Culturel de Royaumont – a legutóbbi találkozó sok résztvevőjének egyetértésével – egy Descartes-nak szentelt kollokvium megszervezését javasolja, aminek égető aktualitását az elmúlt években megjelent művek sokasága bizonyítja. Henri Gouhier, a Sorbonne és Martial Gueroult, a Collège de France professzorai vállalták a találkozó elnöklését.
Tekintettel filozófiai munkásságának fontosságára, boldoggá tenne minket, ha részt venne a találkozón, és ha lehetséges, előadást tartana. Ez utóbbi esetben kérjük, időben juttassa el hozzánk expozéja témáját, hogy beilleszthessük a programba, amelyet július végén nyomtatunk ki. Abból az alkalomból, hogy háromszáz éves Pascal Mémorialja, az előadásokat és a vitákat kötetbe rendezve is megjelentetjük.
Emlékeztetjük arra, hogy a Cercle Culturel a találkozó idejére, azaz október 15–20. között vendégül látja Önt.
Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésünket.
[a gépelt aláírások fölött kézírással:]
M-A Bera
Igazgató, Cercle Culturel
L. Goldmann
A C. N. R. S. kutatásvezetője
2. Marc-André Béra és Lucien Goldmann levele Lukács Györgynek 1956. június 28-án
[francia nyelvű gépirat a Cercle Culturel de Royaumont levélpapírján]
Lukács György
Egyetemi tanár
Budapest
1956. június 28.
Professzor úr!
Néhány héttel ezelőtt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy továbbíthattam Önnek a Royaumont-i Filozófiai Kollokviumok (szervező)bizottsága hivatalos meghívását a jövő októberi találkozóra, amelynek témája „Karl Marx gondolatai és munkássága” lesz.
Attól tartunk, hogy meghívásunk nem jutott el Önhöz. Úgy érzem, az én feladatom ismételten értesíteni Önt, annál is inkább, mert a kollokvium jelentősége – a bejelentett résztvevők száma és kvalitásai okán – figyelmet érdemel. Mindannyian egyetértünk abban, hogy Professzor úr jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy a megkezdett vita kiteljesedjen, és elnyerje teljes filozófiai jelentőségét.
Levelem az Ön francia kollégái és tanítványai – akik közül néhányan e találkozó leglelkesebb szervezői – azon nyomatékos óhajának közvetítése, hogy aktív részese legyen e vitának.
Kérem, Professzor úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésemet.
[a gépelt aláírás fölött kézírással is:] M-A Bera
Igazgató, Cercle Culturel
A konferencia szervezője
[melléklet]
ROYAUMONT FILOZÓFIAI KOLLOKVIUM
(SZERVEZŐ)BIZOTTSÁG:
ELNÖK: Gaston Berger, az intézet tagja, az Enseignement Supérieur általános igazgatója
TAGOK: Ferdinand Alquie, a Sorbonne tanára; Leslie Peck, az Oxford tanára; Maurice de Gandillac, a Sorbonne tanára; Henri Gouier, a Sorbonne tanára; Marcial Gueroult, a Collège de France tanára, a Sorbonne címzetes professzora; Alexandre Koyre, az École Pratique des Haut Études tanulmányi igazgatója; Jean Wahl, a Sorbonne tanára
TITKÁR: Lucien Goldmann, a CNRS kutatója;
SZERVEZŐ: Marc-André Béra, a Cercle Culturel igazgatója, egyetemi tanár
Uram!
Az első két Royaumont filozófiai kollokvium után – melyek közül az elsőt 1954 novemberében Pascalnak, a másodikat 1955 októberében Descartes-nak szenteltük – a Comité des Rencontres Philosophiques 1955. október 21-én a Royaumontban tartott ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy az 1956-ban rendezett találkozó tárgya KARL MARX GONDOLATAI ÉS MUNKÁSSÁGA legyen, gazdasági, filozófiai és történelmi szempontból vizsgálva.
A találkozó célja, ahogy a korábbiakban is, a lehető legélesebb konfrontáció a szólásszabadság jegyében, szívélyes légkörben, kölcsönösen tiszteletben tartva a véleményeket és doktrínákat.
A bizottság a napokban ismét ülést tartott, hogy meghatározza a lehetséges résztvevők listáját, amely listát azonban a szálláshelyek korlátozott száma miatt rövidíteni kényszerültünk.
Az a döntés született, hogy az ülés elnökségét Lucien Febvre-nek, az intézmény tagjának, a Collège de France címzetes professzorának kínáljuk fel, akinek munkáját alelnökként Fernand Braudel, a Collège de France tanára segíti. A bizottság gondozásában elkészült az előadások és expozék előzetes listája.
Örömünkre szolgálna, ha részt venne a találkozón, melyet 1956. október 11. hétfő és 18. hétfő között tartunk a Royaumontban. A konferencia résztvevőit vendégül látjuk a Cercle Culturel de Royaumontban, az utazási költség azonban az érdekelt felet terheli. Előre láthatóan egy hangversenyt és egy kirándulást is tartalmaz a program, melynek pontos részleteiről később tájékoztatjuk.
A kollokvium anyagát, ahogy eddig is, most is kiadjuk, így minden francia nyelvű előadást október 10. előtt, minden idegen nyelvű előadást legkésőbb szeptember elsejéig két gépelt példányban be kell nyújtani. A külföldi előadók általunk lefordított és a szerzők által ellenőrzött szövegeit a résztvevők érkezésükkor kapják meg. A viták, melyeket franciául folytatunk, nyilvánosak lesznek. Az idegen nyelvű hozzászólásokat képzett tolmácsok foglalják majd össze.
A megadott rövid határidők miatt nyomatékosan kérjük, hogy válaszát április 15. előtt juttassa el hozzánk annak érdekében, hogy a bizottság el tudja készíteni az expozék listáját és a szekciók összeállítását.
Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésemet.
A Comité des Rencontres Philosophiques nevében
[a géppel írt aláírások alatt kézírással is:] Titkár
Lucien Goldmann
a CCR igazgatója
Marc-André Bera
Kérem, válaszát címezze a Cercle Culturel de Royaumont igazgatójának
Asnières-sur-Oise (S. & O.) – Tél. 18 à Viarmes
[második melléklet]
KARL MARX GONDOLATAI ÉS MUNKÁSSÁGA
Royaumont, 1956. október 11–18.
Francia résztvevők:
Arvon: Karl Marx és a feuerbachiánus humanizmus
Bigo: A marxi gazdaságpolitika és a filozófia kapcsolata
Bottigelli: Marx filozófiai és gazdaságtani gondolkodásának összefüggései
Cornu: Politikai gazdaságtan és Karl Marx filozófiája a Kéziratokban (1844)
Desanti: Lényeg és átalakulás A tőkében
Desroche: Marxizmus és vallásszociológia
Fessard: A történelem filozófiája Marxnál
Garaudy: A negativitás kategóriája a marxista filozófiában
Goldmann: Az eldologiasodás
Leduc: Marx és a nemzeti kérdés
Lefebvre: A marxizmus a történelemben
Lefort: Marx és az állami bürokrácia
Naville: Marx és a szocialista állam
Rubel: Karl Marx, a tudományos kutató, kiadatlan jegyzetfüzetei alapján
J-P. Vernant: Marx és a görög ember
Domarchi: nem közölte a témát
(1956. június 30-án elfogadott lista)
[2. oldal]
Külföldi résztvevők:
Arendt (Egyesült Államok): Labour and Work
D. Bernal (Egyesült Királyság): Influence of Marxism in the Natural Sciences
Donini (Olaszország): A marxista elmélet és a vallási ideológia kapcsolata
Fiamengo (Jugoszlávia): Karl Marx és a világpolgárság eszméje
Fogarasi (Magyarország): A „praxis” marxista fogalma és alkalmazása a kortárs tudományban
Goriely (Saar-vidék): Marx és Sorel
Harich (Németország): Marx’ Bild des Menschens [!]
J. Hobsbawm (Egyesült Királyság): A történelmi fejlődés állomásai a marxista elméletben
Luporini (Olaszország): A gazdasági fetisizmus és néhány filozófiai implikációja
Piaget (Svájc): Megismerés és cselekvés
Papaianou (Görögország): Karl Marx és a filozófia története
Schaff (Lengyelország): A történelem és a szociológia kapcsolata a marxista rendszerben
Banfi (Olaszország): később megadandó témában
Janne (Belgium): később megadandó témában
Ossowski (Lengyelország): később megadandó témában
(1956. június 30-án elfogadott lista)
NB. Kínából, a Szovjetunióból és latin-amerikai országokból is számítunk előadásokra.
[3. oldal]
A vita résztvevői:
Bizottsági tagok: többek között F. Aiquie, M. de Gandillac, H. Gouhier, J. Wahl
Francia résztvevők: többek között H. Chambre, G. Friedmann, J. Hyppolite, G. Le Bras, C. Lévi-Strauss, A. Patri, M. Prenant, E. Weil, etc.
Külföldi résztvevők:
Németország: K. Löwith
Belgium: J. Dhont, G. Perelmann, A. de Waehlens
Kína: F. Houang
USA: Pr. & Mrs Wright
Olaszország: I. Silone
Peru: Si Carilo
Románia: M. Ralea
Svájc: J. Hersch, Th. Spoerri
A lista nem végleges, csak az 1956. június 30-ig elfogadott meghívásokat tartalmazza.
3. Lukács György Lucien Goldmann-nak 1959 október 1-én
[német nyelvű gépirat]
59. október 1.
Kedves Goldmann Úr!
Nagyon köszönöm, hogy megküldte új könyvét.[3] Megragadva az alkalmat köszönetet mondok a korábbi könyvért is.[4] Hogy ilyen sokáig nem írtam, az egy olyan sajátságos szellemi szituációból fakadt, amely nagyon megnehezíti, csaknem lehetetlenné teszi a levélbeli dialógust, és amelyet alább ábrázolnom kell.
Ha 1924-ben meghaltam volna, és az Ön irodalmi tevékenységét valamiféle túlvilágról szemlélné megváltozatlan lelkem, mély hálával töltené el korai műveimnek szentelt intenzív figyelme.
De mert nem haltam meg, és ebben a 34 évben alkottam meg voltaképpeni életművemet – és ez az életmű az Ön szemében még csak nem is létezik –, eleven emberként, akinek az érdeklődését magától értetődően saját jelenlegi tevékenysége köti le, nagyon nehezen tudok állást foglalni fejtegetéseit illetően.
Kérem, ne értsen félre. Ebben nincs semmiféle szemrehányás, és nincs benne semmi az érzékenykedésből. Tudom jól, hogy minden megjelent mű szerzőjének akkori szándékától és későbbi belátásaitól független életet él, és Önnek – a saját álláspontjáról – teljes mértékben a jogában áll csak fiatalkori műveimet tekintetbe venni és ignorálni voltaképpeni életművemet. Ha személyesen találkoznánk, könnyedén adódnának témák egy párbeszédhez. Levélben ez azonban majdhogynem lehetetlen. Kénytelen vagyok tehát erre a merőben formális köszönetmondásra szorítkozni.
Talán következetlenség, de szeretnék mégis egy kéréssel fordulni Önhöz, amelyet természetesen csak akkor teljesítsen, ha az nem mond ellent a meggyőződésének. Több mint egy évvel ezelőtt megállapodtam a Gallimard kiadóval arról, hogy kis könyvecském, A kritikai realizmus jelentősége ma megjelenik náluk. Megkaptam a szerződést, kaptam előleget is, azóta azonban semmit sem hallok a könyv sorsáról. Nagyon hálás volnék Önnek, ha mint aki közeli kapcsolatban áll a kiadóval, alkalomadtán érdeklődnék Mascolo úrnál,[5] hogyan is áll tulajdonképp a dolog, és tájékoztatna róla engem.
Szívélyes üdvözlettel odaadó híve
Lukács György
4. Lucien Goldmann Lukács Györgynek 1959. október 14-én
[a lap tetején Lukács bélyegzőjével:] megválaszolatlan
[kézzel írt, német nyelvű levél az intézmény levélpapírján]
Ministère de l’Éducation Nationale
École Pratique des Hautes Études
Sciences Économiques et Sociales
Centre de Recherches Historiques
54, Rue Varenne, 7e (LITtre 18-32)
Paris, le 14 Octobre 1959
Kedves Lukács György
Köszönöm épp most kézhez kapott levelét. Ami az Ön művéhez való viszonyomat illeti, az egészen egyszerű. Túl sokat köszönhetek Önnek ahhoz, hogysem a nyilvánosság előtt kitérjek arra, amivel nem értek egyet akár az Ön ifjúkori munkáiban, akár a későbbi művekben. Egy ilyesfajta eljárás egyszerűen kicsinyesnek tűnnék a szememben.
Másrészt mindig minden tőlem telhetőt megtettem az Ön háború utáni írásainak franciaországi megjelentetéséért, ami sokkal fontosabbnak tűnt számomra, mint a vita. Közbenjártam nemcsak a Nagelnél, hanem Voisinnél[6] és a Gallimardnál is, és az utóbbinál elértem, hogy a legjobb fordítónk – Prof. de Gandillac[7] – ültesse át franciára az Ön könyvét. (Aki egyébként úgy két hete leadta a kéziratot. A könyv tehát alkalmasint rövidesen megjelenik.)[8]
Természetesen számomra, de a legtöbb fiatal (és idősebb), a marxizmus iránt érdeklődő kutató számára is hihetetlenül fontos volna egyszer elbeszélgetni Önnel fontos filozófiai kérdésekről. Ezért persze nagyon sajnáltuk, hogy nem jött el a lipcsei kollokviumra, amelyen többek közt (hogy csak a marxizmushoz közelállókat említsem) Piaget, Ernst Bloch, Desanti, Vernant[,] Mallet is részt vett.[9]
Talán megszerveződik ebben az iskolaévben (azaz 1960 húsvétján) egy, a dialektikának szentelt kollokvium, amelyen egyebek mellett nagyobb szovjet részvételben reménykedünk. Természetesen nagyon, nagyon fontos volna, ha el tudna jönni. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy meghívják Önt, és majdnem biztosra veszem, hogy így is történik.
Mint tudja, a francia marxista vagy a marxizmushoz közelálló filozófusok körében most nagy intellektuális válság uralkodik, és sokan azon vannak, hogy a vízzel együtt kiöntsék a kádból a gyereket is. A legtöbbjük szemében Ön – joggal – az utolsó még megmaradt szellemi autoritás a marxizmus táborában. Részvétele a filozófiai kollokviumunkon ezért különösen értékes volna.
Hamarosan megjelentetek egy könyvecskét Chagallról,[10] és természetesen [kihúzva: azonnal] meg fogom küldeni Önnek. Üdvözölje a nevemben Lukácsné asszonyt, és fogadja Ön is szívélyes és baráti üdvözletemet
Lucien Goldmann
8 Rue de la Cour des Noues
Paris XXé
5. Lucien Goldmann Lukácsnak 1962. november 14-én
[francia nyelvű gépirat az intézmény levélpapírján]
École Pratique des Hautes Études
(VIIE Section)
Sciences Économiques et Sociales
Sorbonne
17. rue de la Sorbonne (ODEon 24-13)
Párizs, 1962. november 14.
Kedves Lukács György!
Mellékelten küldöm annak a gyűjteményes kötetnek a tervezetét, melyet összeállítani próbálok, valamint azt a levelet, amelyet minden általam felkért közreműködőnek elküldtem.
Meg kell jegyeznem, hogy a válogatás során nem voltam tekintettel a kutatók politikai eszméire és meggyőződéseire, kizárólag a hozzáértésük vezetett, ahogy ehhez vagy amahhoz a fejezethez nyúltak.
Mondanom sem kell, milyen boldoggá tenne, ha részt venne a munkában. Magától értetődik, hogy bár a fejezetek egy része már megjelent, kész vagyok elfogadni bármilyen Öntől érkező kiegészítést, ahogy adandó esetben a tervben megjelölt pontokon túl akár valamilyen átfogó jellegű kontribúciót is.
Ami az Ön munkáiról szóló fejezeteket illeti, Collettihez[11] fordultam Olaszországban, fenntartva magamnak a jogot, hogy kiegészítsem az Ön fiatalkori műveit tárgyaló néhány oldallal.
Engedelmével kihasználom a levél nyújtotta alkalmat arra, hogy kifejezzem munkái iránt érzett csodálatomat, és sajnálatomat, amiért ilyen hosszú ideje nem volt alkalmunk a találkozásra.
Javasolni fogom a Colloques de Royaumont szervezőbizottságának, melynek tagja vagyok, hogy hívja meg Önt következő, a felvilágosodás filozófiájának szentelt kongresszusunkra. Nagy öröm volna számomra és sok más filozófus számára is, ha elfogadná meghívásunkat, és megbeszélhetnénk Önnel összes, bennünket foglalkoztató és a munkánkat érintő problémánkat.
Tiszteletteljes és baráti üdvözlettel
[a gépelt aláírás fölött kézzel:] Lucien Goldmann
[melléklet: francia nyelvű gépirat, Lukács ceruzával írt megjegyzéseivel]
Uram!
Egy olyan tervezet ügyében írok önnek, amely, remélem felkelti érdeklődését.
Egy francia könyvkiadó felajánlotta egy, A marxista gondolkodás történetével foglalkozó öt- vagy hatkötetes gyűjteményes munka szerkesztését. Természetesen örömömre szolgálna, ha részt venne ebben a vállalkozásban.
Mindenekelőtt aláhúznám, hogy az általam megkeresett lehetséges közreműködőket kizárólag hozzáértésük alapján választottam, ideológiai hovatartozásukat nem vettem figyelembe.
E pillanatban még nem javaslok pontos témát Önnek, mert úgy vélem, hogy kezdetben jobb, ha mindenki maga választja ki azokat a részeket, amelyekben leginkább kompetensnek érzi magát. Meg kell várnom az első válaszokat ahhoz, hogy megerősíthessem a hozzám érkező javaslatokat, vagy, abban az esetben, ha több kutató szeretne ugyanabban a témában írni, megkérjem néhányukat, hogy változtassák meg döntésüket, illetve, ha bizonyos részeket senki nem választ, javasoljam egyik-másik kutatónak, hogy foglalkozzanak a témával.
Az általános elvek, amelyeknek az egész munkát szabályozniuk kell, a következők:
a) a nagy elméleti viták leírása, ami lehetővé teszi a kisebb hatású teoretikusok figyelembevételét, és a legfontosabb gondolkodók (Kautsky, Rosa Luxemburg, Lenin, stb.) művének szentelt monográfiákat is, bizonyos elemzések ismétlődésének kockázatával.
b) az értékítéletek lehetőség szerinti kizárása – kizárólag az információval, megértéssel és magyarázattal való foglalkozás
c) kísérlet az eszmék történetének összekapcsolására: 1. a gondolkodás általános története, 2. a politikai élet története, 3. gazdaság- és társadalomtörténet.
Mellékelten küldöm a munka általános tervezetének első vázlatát, és ha beleegyezik az együttműködésbe, kérem, írja meg, hogy a nagy vonalakban vázolt terven belül mely fejezettel vagy fejezetekkel foglalkozna.
Magától értetődően hálás vagyok minden javaslatért a lehetséges közreműködőkkel kapcsolatban, akiket Ön szerint érdemes lenne megkeresnem, illetve magával a tervvel kapcsolatban, amely ebben a pillanatban még vázlatos.
Válaszát várva kérem, Uram, fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.
Lucien Goldmann
98, rue de Rennes, Paris, 6ème
Ui.: A szerzők jogdíja 25 NF 2500 leütéses oldalanként.
[a melléklet melléklete]
A MARXISTA GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE
I. kötet: Marx és Engels munkássága 1840 és 1883 között
– A hegeliánus dialektika
– Az újhegeliánusok
– A klasszikus gazdaságtan
– A szocializmus Marx előtt
– Marx és Engels az 1848-as forradalomig
– A Marx–Proudhon-ellentét
– Marx és Engels az 1848-as forradalom idején Marx Londonba érkezéséig
– Marx gazdaságtani gondolatai A tőkéig. (Genetikus vizsgálat)
– Marx és Engels társadalompolitikai műve
– A Marx–Lassalle-ellentét
– Az I. Internacionálé
– A Marx–Bakunyin-ellentét
– A tőke
– A marxizmus 1875 és 1895 között
II. kötet: Viták a kapitalista társadalom fejlődéséről és a szocializmus kilátásairól 1917 előtt
– A vita Németországban a revizionisták, a közép és a baloldal között. (Bernstein, Kautsky, R. Luxemburg etc.)
– A vita Olaszországban
– A vita Hollandiában[12]
– Az ausztromarxizmus
– A vita Magyarországon[13]
– A vita Oroszországban (Plehanov, Lenin, Trockij, a mensevikek stb.)
– A marxista elmélet az államról
– A marxista gazdaságtani gondolkodás Marx halála után. Viták az imperializmus problémájáról (napjainkig)[14]
III. kötet: A marxista gondolkodás és a kultúra
– A marxista filozófiai gondolkodás története Marx halálától napjainkig
– Irodalom- és művészeti kritika. Esztétika
– Történeti kutatások
– Etnográfia
– A frankfurti intézet
IV. kötet: A szocializmus építése
– A gazdasági tervezés problémái a Szovjetunióban és a világháború óta Kínában és a népi demokráciákban.
– Elméleti viták a III. Internacionáléban és a kommunista mozgalomban
– Németország[15]
V. kötet: A marxizmus és a kapitalista társadalom 1917 után
– Ortodox marxizmus: Gramsci
– A reformizmus
– A kapitalizmus újkeletű átalakulásinak elemzése
– A gyarmatosítás, a dekolonizáció és a harmadik világ fejlődésének elemzése
– A marxista és a marxista ihletésű gondolkodás Franciaországban 1917 után
– A marxista és a marxista ihletésű gondolkodás Németországban 1917 után
– A marxista és a marxista ihletésű gondolkodás Olaszországban 1917 után
– A marxista és a marxista ihletésű gondolkodás Angliában 1917 után
Fontolóra kellene venni néhány, körülbelül 80 oldalas kiegészítő brosúra hozzáadását K. Kautsky, R. Luxemburg, G. Lukács és Lenin elméleti munkásságáról.
6. Lukács György Lucien Goldmannak 1962. december 1-én
[német nyelvű gépirat]
62. 12. 1.
Kedves Goldmann Úr!
Nagyon köszönöm érdekes levelét. Az ott velem megosztott elképzelés valóban fontos. Az azonban sajnos lehetetlen, hogy a megvalósításában részt vegyek. Annyira leköt most az etikám előkészítése, hogy képtelenség megengednem magamnak bármi kitérőt (ha a koromra gondol, ezt bizonyára meg fogja érteni). Ám a terv olyannyira érdekel, hogy kéretlen tanácsadóként ráerőszakolom magam Önre, és veszem a bátorságot, hogy megadjam néhány olyan munkatárs nevét, akiket kompetensnek tartok. Éspedig: mindenekelőtt ott van az az Emil Bottigelli Párizsból, aki Engels Lafargue-hoz intézett leveleit kiadta, és nagyon jól ismeri az anyagot. Aztán: Leo Kofler prof., Köln-Mülheim, Lassallestrasse 44; Konrad Farner, Thalwill bei Zürich, Mühlebachstrasse 11; Cézare [!] Cases, Roma, Via Deigli Avignonesi 12. A milánói Feltrinelli-intézet bizonyára ismert Ön előtt, munkatársi gárdájában bizonyára kompetens embereket talál.
Most azonban engedjen meg néhány, a témakört érintő megjegyzést. A II. kötethez: a magyarországi vita nekem nem tűnik eléggé fontosnak elvi szempontból. Ellenben hiányzanak az alábbi fontos viták: Franciaországban a vita a kormányban (Millerand) való részvételről, a vita az általános sztrájkról 1905 után, fontos, mert Kautsky ekkor sorolt át a baloldalról a centrumhoz; a szindikalizmus problémaköre (Sorel stb.).
A IV. kötethez: hiányzanak az 1917 utáni viták (Breszt-Litovszk, a szakszervezeti vita 1921-ből, NEP); Lenin utolsó évei; az 1924–28-as viták Lenin halála után; a sztálini módszer keletkezése; a vele való leszámolás a XX. és XXII. kongresszuson. Ezek a kiegészítő javaslataim.
Ami a konferenciát illeti, erre is állnak a közreműködésem tárgyában felhozott meggondolások.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
7. Lucien Goldmann Lukács Györgynek 1963 május 29-én
[német nyelvű gépirat az intézmény levélpapírján]
École Pratique des Hautes Études
(VIe section)
Sciences Économiques et Sociales
Sorbonne
17, rue de la Sorbonne (ODEon 24-13)
Párizs, 1963. május 29.
Kedves Lukács György!
Épp most hallottam a hírt felesége haláláról; én őt még akkor ismertem meg, amikor Önök itt jártak, illetve akit Zürichből is ismertem. Ha rám, aki csak felületesen ismertem őt, ilyen mély benyomást tett, el tudom képzelni, milyen súlyos lehet a csapás az Ön számára, aki hisz hosszú évek óta élt bensőséges közösségben vele.
Ilyenkor nem lehet mit mondani, legfeljebb olyasmit, ami látszólag távoli, és mégis a dologhoz tartozik. Mindenekelőtt azt, hogy az Ön műve minden évvel fontosabbnak tűnik, és egyre egyértelműbb, hogy Ön a XX. század nagy alakjai közé tartozik.
Mi itt mindannyian izgatottan várjuk az Ön állítólag hamarosan megjelenő Esztétikáját.
Kedves Lukács György, ha valamiképp lehetséges volna, hogy egyszer eljöjjön Franciaországba, az hallatlanul fontos esemény volna sok értelmiségi, mindenekelőtt a marxista értelmiségiek számára. Csak egy szót szóljon, és elintézem a meghívást annak az egyetemnek a részéről, amelyen most tanítok. De fölteszem, ha tudnák, hogy el tud jönni, a Sorbonne vagy a Collège de France meghívását is könnyű volna elintézni. A vakszerencsében bízva amúgy is úgy döntöttünk, hogy meghívjuk ön Royaumont-ba a következő kongresszusra. Hogy milyen szép volna, ha eljönne, azt nem kell Önnek megismételnem.
A levél lezárásaként hadd reménykedjünk abban, hogy az a mély barátság és az a nagy csodálat Ön iránt, amellyet oly sokaknál megtapasztalhat szerte a világon, aprócska vigasz lehet az Önt ért nagy csapásban, és ösztönzés művének folytatására.
Szívből jövő barátsággal
[kézírással:] Lucien Goldmann
8. Lukács György Lucien Goldmannak 1963. június 9-én
[német nyelvű gépirat]
63. 6. 9.
Kedves Lucien Goldmann!
Köszönöm május 29-i levelét. Köszönöm baráti melegségű szavait Gertrúdról. Ismerte őt hiszen, ennélfogva tudhatja, mi is történt.
Ami a munkát illeti, azt, persze nagy nehézségek árán, de folytatom. Természetszerűleg nagyon elakadtam egy időre az etikán végzett munkával, és nem könnyű behozni a lemaradást a jelenlegi körülmények között. Ezzel függ össze, hogy egyelőre nem tudok utazásra gondolni. Mindenáron tető alá kell hoznom az etikát (az Esztétika első része valószínűleg megjelenik ősszel). Az ember persze soha ne mondja, hogy soha, bár most nehezen tudom elképzelni, hogy elhagyjam a lakásomat.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
9. Lucien Goldmann Lukács Györgynek 1966. február 21-én
[francia nyelvű gépirat az intézmény levélpapírján]
École Pratique des Hautes Études
(VIe section)
Sciences Économiques et Sociales
Sorbonne
17, rue de la Sorbonne (ODEon 24-13)
Párizs, 1966. február 21.
Kedves Lukács György,
Azért írok önnek, mert a segítségét kérném egy ügyben, amelynek vállaltam a megszervezését, és amely különösen fontos nekem: az UNESCO fölajánlotta, hogy csináljak egy, az irodalomszociológiának szentelt különszámot folyóiratuk, a Revue Internationale des Sciences Social számára.
Egyértelműnek tűnik, hogy az Ön nevének az első helyen kell szerepelnie egy ilyen kiadványban. Ezért is kérem az együttműködését. Szeretném megjelentetni akár egy módszertani cikkét, akár egy konkrét műről vagy szerzőről szóló elemzését, amely – amennyire csak lehetséges – szigorúan szociológiai jellegű, hiszen szociológiai folyóiratról van szó.
Őszintén remélem, hogy kedvező választ kaphatok Öntől. A cikknek november elsejére kell elkészülnie, most az Ön válaszára volna szükségem, hogy a végleges terv elkészítése érdekében értesíthessem róla a szerkesztőséget.
Ezenkívül az École Pratique de Hautes Études és a brüsszeli l’Université Libre szociológiai intézete minden évben konferenciát rendez az irodalom szociológiájáról; küldök Önnek egy meghívót jövő őszre, és merem remélni, hogy megtisztel minket a jövetelével. Örülnék, ha újra adódnék még lehetőségünk a beszélgetésre, és ezzel bizonyára több más kutató, professzor és diák is így van. Talán mégiscsak el tudná fogadni a meghívást.
Válaszát várva hadd biztosítsam Önt változatlan tiszteletemről és odaadásomról
[a gépelt aláírás fölött kézzel:] Lucien Goldmann
10. Lukács György Lucien Goldmannak 1966. március 7-én
[német nyelvű gépirat]
66. 3. 7.
Kedves Lucien Goldmann!
Köszönöm február 21-i levelét. Szívesen a különszám rendelkezésére bocsájtom cikkeim valamelyikét. De Ön is egész biztosan tudja, hogy ezeknek a cikkeknek egyike sem szociológiai iskolás értelemben (ez természetesen áll az összes írásomra, az irodalomtörténetiekre éppúgy, mint a filozófiaiakra).
Ami a cikkeket illeti, magától értetődik, hogy németül már megjelentek, nagy részük olaszul, egy-kettő angolul is. De amennyire tudom, eleddig egyikük sem jelent meg franciául. A következő dolgokról volna szó, szabadon válogathat közülük:
1. „Minna von Barnhelm” (Összegyűjtött Művek,[16] VII. kötet, Német irodalom);
2. „Solschenyzin” (uo., V. kötet, A realizmus problémái II. Itt, azt hiszem, az a cím volna a legjobb, amely alatt a cikk a Neue Rundschauban megjelent: „A szocialista realizmus ma”.);
3. „Tolsztoj és a nyugati irodalom” (uo.);
4. „A poroszságról” (a „Schicksalswende” címmel megjelent német könyvben. Ez a cikk a háború alatt íródott, innen a publicisztikai jelleg.)
Ami a konferenciát illeti, igaza van, emberi számítás szerint nem fogok tudni elmenni.
Akárhogy is, sok szerencsét kívánok Önnek mindkét vállalkozáshoz.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
11. Lucien Goldmann Lukács Györgynek 1966. április 12-én
[francia nyelvű gépirat az intézmény levélpapírján]
École Pratique des Hautes Études
(VIe section)
Sciences Économiques et Sociales
Sorbonne
17, rue de la Sorbonne (ODEon 24-13)
Párizs, 1966. április 12.
Kedves Lukács György,
Köszönöm szíves válaszát. Engedje meg ugyanakkor, hogy ragaszkodjam néhány aprósághoz. Az UNESCO társadalomtudományi folyóirata számára fontos a reputációja, és nem szeretném nekik az Ön egyik szövegének az újraközlését javasolni, bármily fontos szövegről legyen is szó. Nem lehetne-e, hogy (mindennek ellenére) egy eredeti módszertani szöveget küldjön, vagy legalább egy 4-5 oldalas, nekünk szánt bevezetőt valami régi szöveghez?
Remélve, hogy talál időt erre a munkára, és előre is köszönve kontribúcióját, hadd biztosítsam Önt, kedves Lukács György, változatlan tiszteletemről és odaadásomról
[a gépelt aláírás fölött kézzel:] Lucien Goldmann
[a folytatás kézzel írva, németül]
Fontos volna, hogy egy még publikálatlan szöveget adjon, mert különben a lapnak az Ön neve [?] nélkül kellene megjelennie, ami igazán abszurd volna, hiszen a legtöbb benne szereplő kutatás az Ön munkáiból indul ki.
Ehhez járul még, hogy az eszmecsere tere [?] itt nagyon sajátlagosan szociológiai (egy nemzetközi szociológiai folyóiratról van szó), és a szöveg szerkesztése többé-kevésbé ehhez a problematikához kell, hogy igazodjék.
12. Lukács György Lucien Goldmannak 1966. május 9-én
[német nyelvű gépirat]
66. május 9.
Kedves Goldmann Úr!
Bocsássa meg, hogy április 12-i kedves levelére ilyen megkésve válaszolok. Át kellett néznem Ontológiám épp akkoriban elkészült fejezetét, és diktálnom kellett. Ezzel egyben jeleztem azt is, hogy sajnos nemleges választ kell adnom az Ön levelére. Ne felejtse el. hogy már nyolcvanegy éves vagyok, és szeretnék befejezni még néhány könyvet, amelyeket leglényegesebb műveimnek tartok. Lehetetlen tehát bármi okból megszakítanom a munkát ezeken a könyveken. Maga ez a könyv azonban annyira szisztematikusan van megformálva, hogy – anélkül hogy az ember súlyos félreértéseknek ne tenné ki magát – aligha lehetséges egyes részteleteket külön megjelentetni.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György.
13. Lucien Goldmann Lukácsnak 1966. június 4-én
[francia nyelvű gépirat az intézmény levélpapírján]
École Pratique des Hautes Études
(VIe section)
Sciences Économiques et Sociales
Sorbonne
17, rue de la Sorbonne (ODEon 24-13)
Párizs, 1966. június 4.
Monsieur Georg Lukacs
Belgrade Rakpart 2
Budapest 5 – Hongrie
Kedves Lukács György!
Köszönöm május 9-i levelét. A magam részéről bocsánatot kérek, amiért csak ilyen hosszú idő után válaszolok, de jelenleg Berlinben tanítok, és a levele csak nagy késéssel jutott el hozzám.
Nagyon jól értem az indokait, és jól tudom, hogy komolyak, de nem emelhetnénk-e ki néhány oldalt mint még kiadatlant abból, amin most dolgozik? Bizonyára akad valami a társadalmi valóság és a kultúra kapcsolatáról. Ekképp eleget téve a kiadatlanság elvének ugyanebben a számban közölhetnénk egy, az Ön tetszése szerint választott tanulmányt, amely már megjelent németül vagy olaszul.
Remélem, hogy ez lehetséges, mert nem szeretném, ha ebben a számban az Ön neve nem szerepelne azon a helyen, ahová a kortárs kulturális életben objektíve tartozik, és amely véleményem szerint – hiszen tudja – az első hely.
Hadd biztosítsam tiszteletem és barátságom felől
[a gépelt aláírás fölött kézzel:] Lucien Goldmann
14. Lukács György Lucien Goldmannak 1966. június 8.
[német nyelvű gépirat]
1966. 6 8.
Kedves Goldmann Úr!
Az alábbi kérésem volna Önhöz: mint nagy valószínűséggel már tudja, a mellékelt sorokból azonban mindenképp kihámozhatja, régi Lenin-könyvecském kalózkiadásban megjelent franciául. Nagyon hálás volnék Önnek, ha a kiadónak címzett levelet, amelyet mellékeltem,[17] lefordítaná, és egy francia újságban megjelentetné.
Előre is köszönve híve,
Lukács György
15. Lukács György Lucien Goldmannak 1966. július 2-án
[német nyelvű gépirat]
Budapest, 1966. július 2.
Kedves Lucien Goldmann!
Köszönöm június 4-i levelét. Minthogy nincs Párizsban, talán nem tudja: Peter Lengyel úrral már megegyeztem arról, hogy a Minna von Barnhelmről írt cikkem megjelenik a vonatkozó számban.[18]
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
16. Lucien Goldmann Lukácsnak 1969. január 22-én
[francia nyelvű, sokszorosított körlevél]
A REVUE DE SOCIOLOGIE DE LA CONNAISSANCE Nemzetközi Patronáló Bizottság TAGJAI SZÁMÁRA
Kedves kollégák!
Végre megvalósult az új folyóirat – melynek Nemzetközi Patronáló Bizottságához Ön is csatlakozott – létrehozásának 1967 júliusa óta dédelgetett terve, bár sok nehézséggel néztünk szembe, és szükség volt néhány módosításra. A legfontosabb változás az, hogy nem két (egy francia és egy angol nyelvű) folyóiratot adunk ki, hanem csak egyet, amelyben a cikkek franciául és angolul is megjelennek; a folyóirat így kétnyelvű lesz.
A kiadvány, amely 1969-ben indul, az Essay Press (New York) és az Edition Antropos (Párizs) együttműködésében valósul meg.
Hogy hangsúlyozzuk, kétnyelvű folyóiratról van szó, címét mindkét nyelven kiírjuk: Knowledge and Society / Société et Connaissance.
Minden szám (évente kettő) tartalmaz egy vagy több eredeti kutatásról szóló beszámolót, és a tudásszociológia valamely aspektusából íródott tanulmányokat. Nem közlünk recenziókat, de megjelentetjük egy-egy, a tudásszociológia számára kiemelkedően fontos mű mélyreható, ha szükséges, akár több szerző által írt elemzését.
Folyóiratunk állandó kapcsolatban lesz a Sociological Abstractsszal, hogy olvasóink értesüljenek a fontos publikációkról.
– Lucien Goldmann, E. P. H. E. [Ecole pratique des hautes études], Párizs
– Serge Jonas, Editions Antropos, Párizs
– Jaques Leenhardt, E. P. H. E., Párizs
– Norman Birnbaum, Amherst College, Amherst, Mass.
– Leo P. Chall, Essay Press, New York
– Kurt H. Wolff, Brandeis University, Waldham, Mass.
Szerkesztőségi asszisztensek:
– Evelyn Weiman, Essay Press (angol nyelvű)
– Jaques Leenhardt, Editions Antropos (francia nyelvű)
Jelen levelünknek három célja van:
1) Hogy informáljuk Önt a fejleményekről, amelyek reményeink szerint megfelelnek az elvárásainak;
2) Hogy arra kérjük, ossza meg velünk megjegyzéseit, véleményét, kérdéseit és javaslatait;
3) És legfőképp: hogy megkérjük, küldjön nekünk kéziratokat, és írjon mindenkinek, akit érdekelhet a vállalkozásunk, és hozzájárulhat annak sikerre viteléhez.
Reméljük, levelezésünk e témában gyümölcsöző lesz, és arra kérjük, hogy angol nyelvű leveleit és kéziratait a következő címre küldje:
Kurt H. Wolff
Department of Sociology
Brandeis University
Waldham, Mass. 02154, USA
Kérjük, francia nyelvű leveleit és kéziratait a következő címre küldje:
Jaques Leenhardt
5, Rue Montsourris
75 – Paris 14e, France
Előre is köszönjük együttműködését
A szerkesztőbizottság nevében
Lucien Goldmann
Kurt H. Wolff
17. Lukács György Lucien Goldmannak 1970. július 1-én
[német nyelvű gépirat]
1970. VII. 1.
Kedves Goldmann Úr!
Meg fogja érteni és meg is bocsájtja majd, hogy egy személyes ügyben fordulok Önhöz. Arról van szó, hogy az általam képviselt filozófiai irányzat csak akkor juthat az objektíve szükséges befolyáshoz, ha nemcsak az én műveim jelenhetnek meg mindenütt, hanem azok a művek is, amelyek méltón képviselik ezt az irányzatot.
Ezúttal Heller Ágnes asszonyról van szó, akitől egyet-mást már bizonyára olvasott. Két könyve, az Arisztotelészről és a reneszánsz emberképéről írt könyvek most ott vannak a Routledge and Kegan Paulnál. Erval úr[19] a Gallimard kiadótól azt mondta nekem, hogy ő maga is kiadni szándékozik valamit Heller Ágnestől franciául, éspedig az értékről és történelemről írt tanulmányt. Heller asszony elküldi Önnek ennek a munkának egy részletét fordításban.
Öntől az kérném, interveniáljon a két kiadónál ezeknek a műveknek a megjelenése érdekében. Ha Heller Ágnes tevékenységének fő vonalát megismeri, bizonyára nem bánja meg közbeavatkozását. Ezek a tanulmányok a legértékesebbek közé tartoznak a mai filozófiai irodalomban.
Szívélyes üdvözlettel
Lukács György
[a lap alján, nem Lukács kézírásával: visszajött VII. 21-én, újra elment 24-én]
Függelék a Goldmann–Lukács-levelezéshez
1. Lukács György az Etudes et Documentation Internationales kiadónak 1966. június 8-án[20]
[német nyelvű gépirat]
1966. 6. 8.
Az „Editions [golyóstollal javítva: Etudes] et Documentation Internationales” kiadónak
Tisztelt Uraim!
Egy recenzióból tudtam meg merőben véletlenül, hogy Leninről írt régi könyvemet (1924) kiadták francia fordításban. Mivel konstatálnom kell, hogy soha nem fordultak hozzám a fordítás engedélyezéséért, nem láthatok mást a kiadványukban, mint kalózkiadványt. Tiltakozom tehát az Önök törvénytelen eljárása ellen.
Tisztelettel hívük
Lukács György
2. Lukács György az Etudes et Documentation Internationales kiadónak 1966. július 16-án
[német nyelvű gépirat]
1966. 7. 16.
Etudes et Documentation Internationales
Tisztelt Uraim!
Június 29-i levelük birtokában közölhetem, hogy megokolásukat, miért nem írtak nekem az autorizáció tárgyában, nem tudom elfogadni. Annyi könyv és folyóiratcikk jelent meg tőlem Franciaországban, hogy gyerekjáték lett volna megtudni a címemet.
További érveiket sem tudom akceptálni. Bármilyen fontos dokumentumnak tartják is Leninről írt könyvemet, mégiscsak élő író vagyok még, akinek joga van művei megjelentetését illetően a mit-ről és hogyan-ról rendelkezni. Ebben az esetben egy előszóról lett volna szó, amelyben elmondom mai álláspontomat erről a műről.
A kiadványukat tehát csak kalózkiadványnak tekinthetem.
Tisztelettel
Lukács György
3. Peter Lengyel Lukács Györgynek 1966. május 5-én
[francia nyelvű gépirat az UNESCO levélpapírján]
Place de Fontenoy, Párizs 7.
1966. május 5.
Kedves Uram!
Figyelemmel kísértem Lucien Goldmann úrral a Revue internationale de Science sociales az irodalom szociológiájának szentelt számáról folytatott levelezését, s most örömmel erősítem meg Önnek szóló felkérését a közreműködésre.
Szeretném tisztázni, hogy általános szabály szerint a Revue – mely két külön kiadásban, angol és francia nyelven jelenik meg – csak kiadatlan írásokat közöl. Az Ön esetében azonban, tekintettel közreműködésének kiemelkedő fontosságára, elfogadunk olyan szöveget is, amely csak németül jelent meg, vagy az angolon és a francián kívül bármely más nyelven, különösen, ha hajlandó kiegészíteni azt egy eddig kiadatlan bevezetővel.
A Revue cikkei általában nem hosszúak: 5000 szó, 15-20 gépelt oldal dupla sorközzel. A Goldmann úrnak ajánlott három téma közül számomra „a mai szocialista realizmus és Szolzsenyicin” tűnik a legérdekesebbnek, ezt követi a „Tolsztoj és a nyugati irodalom”.
A kézirat születhet németül, de kérem, vegye figyelembe a csatolt tájékoztatóban megadott formai kívánalmakat.[21]
A 2350 forintos honoráriumot a beérkezett és elfogadott kézirat után fizetjük.
Várom válaszát, fogadja, kedves Uram, tiszteletteljes üdvözletemet
[a gépelt aláírás fölött kézírással is:] Peter Lengyel
főszerkesztő
Revue internationale des Sciences sociales
4. Lukács György Peter Lengyelnek 1966. május 13-án
[német nyelvű gépirat]
Budapest, 1966 5. 13.
Kedves Lengyel Úr!
Köszönöm május 5-i levelét. Bármit is válasszon a cikkek közül, egyetértésemmel találkozik. Csak sajnos azt kell mondanom, hogy én csupán az Ön folyóiratának egy francia kiadására gondoltam. Ezen a nyelven a három cikk egyike sem jelent meg mostanáig. Ezzel szemben angol nyelven mind a mai szocialista realizmusról írt cikk, mind a Tolsztoj és a nyugati irodalom megjelent. Az angol kiadás számára tehát csak a Minna von Barnhelmről szóló marad. A döntést Önre bízom. Egy egészen rövid „kopfot” természetesen írhatok a megjelentetett cikkhez, nem valódi előszót persze, az aránytalan is volna.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
5. Peter Lengyel Lukács Györgynek 1966. június 8-án
[francia nyelvű gépirat az UNESCO levélpapírján]
Place de Fontenoy, Párizs 7.
1966. június 8.
Kedves Uram!
Köszönöm május 13-i levelét.
Mivel a Tolsztojról és a szocialista realizmusról szóló írásai már megjelentek angolul, úgy tűnik, egyedül a Minna von Barnhelmről szóló cikke jöhet szóba számunkra.
Volna olyan kedves és küldene nekem egy példányt, hogy képet alkothassak a tartalmáról? Ha nem rendelkezik példánnyal, kérem, tudassa velem, hol jelent meg németül, hogy beszerezhessem.
Várva válaszát, fogadja, kedves Uram tiszteletteljes üdvözletemet
[a gépelt aláírás fölött kézírással is:] Peter Lengyel
főszerkesztő
Revue internationale des Sciences sociales
6. Lukács György Peter Lengyelnek 1966. június 15-én
[német nyelvű gépirat]
1966. 6. 15.
Kedves Lengyel Úr!
Teljesen egyetértek június 8-i levelével. Ezért mellékelten megküldöm a „Minna von Barnhelm”-ről írt cikkem egy különlenyomatát.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
7. Peter Lengyel Lukács Györgynek 1966 június 24-én
[francia nyelvű gépirat az UNESCO levélpapírján]
Place de Fontenoy, Párizs 7.
1966. június 24.
Kedves Uram!
Köszönöm a június 15-i levelét és a Minna von Branhelmről szóló írás különnyomatát. Nagy érdeklődéssel olvastam a cikket, különösen Mozart és Lessing összevetése fogott meg.
Ezért úgy gondolom, nagyon is kívánatos a cikk megjelentetése angol és francia nyelven a Revue international des Sciences sociales-ban. Tudnom kell azonban, hogy Ön rendelkezik-e a szerzői jogokkal erre a két nyelvre vonatkozóan, vagy fel kell vennem a kapcsolatot a müncheni „Akzente” kiadóval, illetve Carl Hansen úrral.
Ugyanakkor remélem, sikerül egy rövid bevezetővel megfejelnie az írást, ahogy azt május 13-i levelében felvetette. A szöveget, ha Önnek is megfelel, két gépelt példányban október folyamán szeretném megkapni.
Hadd biztosítsam, Kedves Uram, megkülönböztetett tiszteletemről
[a gépelt aláírás fölött kézírással is:] Peter Lengyel
főszerkesztő
Revue internationale des Sciences sociales
[kézzel, németül:]
P. S. Sajnos hivatalosan nem írhatok Önnek németül, holott beszélem a nyelvet, bár a magyart nem. Az apám a néhai Lengyel Samu volt, Lengyel Gyula unokaöccse vagyok, Ön, azt hiszem, mindkettőjüket ismerte. Szívélyes üdvözlettel híve P. L.
8. Lukács György Peter Lengyelnek 1966. július 2-án
[német nyelvű gépirat]
1966. július 2.
Kedves Lengyel Úr!
Köszönöm június[22] 24-i levelét. Minden írásom fordítási joga nálam van, úgyhogy nem kell további lépéseket tennie.
Amit saját magáról ír, annak nagyon örültem. Lengyel Gyulával évtizedeken át szoros barátságban voltunk. Bécsi tartózkodása idején az Ön apjával is baráti volt a kapcsolatunk.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
9. Lengyel Péter Lukács Györgynek 1966. augusztus 17-én
[francia nyelvű gépirat az UNESCO levélpapírján]
Place de Fontenoy, Párizs 7.
1966. augusztus 17.
Kedves Uram!
Köszönöm július 2-i levelét, melyben megválaszolta a Minna von Barnhelmről szóló cikk szerzői jogra vonatkozó kérdéseimet.
Nagy érdeklődéssel várom a kopfot, mellyel kiegészítette a cikket, és megkérném, hogy egyúttal küldjön a német nyelvű cikkből egy második példányt is, mert szükségünk van rá az angol és francia fordításhoz.
Köszönöm, és kérem, kedves Uram, fogadja tiszteletteljes üdvözletem
[a gépelt aláírás fölött kézzel is:] Peter Lengyel
főszerkesztő
Revue internationale des Sciences sociales
10. Lukács György Peter Lengyelnek 1966. augusztus 26-án
[német nyelvű gépirat; a sorok fölött Lukács kézírásával:] UNESCO
1966. 8. 26.
Kedves Lengyel Úr!
Hálásan köszönöm augusztus 17-i levelét. Mellékelten megküldöm a kívánt kopfot és a cikk egy különlenyomatát.
Szívélyes üdvözlettel híve
Lukács György
11. Lengyel Péter Lukács Györgynek 1966. szeptember 28-án
[francia nyelvű gépirat az UNESCO levélpapírján]
Place de Fontenoy, Párizs 7.
1966. szeptember 28.
Kedves Uram!
Nagyon köszönöm augusztus 26-i levelét, valamint a kéziratot és a különnyomatot.
Mellékelten küldöm a kézirat 2350 forintos honoráriumára vonatkozó szerződést. Megkérném, hogy két példányt dátummal és aláírással ellátva küldjön vissza, a harmadik példány az Öné.
Fogadja, kedves Uram, megkülönböztetett tiszteletem kifejezését
[a gépelt aláírás fölött kézírással is:] Peter Lengyel
főszerkesztő
Revue internationale des Sciences sociales
[1] Marc-André Béra 1914–1990, francia tudós, irodalmár, 1946–1952 között az edinburgh-i Francia Intézet, 1953-tól 1957-ig a Centre Culturel de Royaumont igazgatója; egy Alfred North Whiteheadnek szentelt könyv és egy Pascal-kötethez írt bevezető (stb.) mellett számtalan fordítás, egyebek közt három Shakespeare-dráma francia fordítása fűződik a nevéhez.
[2] Az 1228 és 1235 között épült cisztercita Royaumont-apátság M. A. Béra igazgatósága alatt (a tulajdonos Henry Goüin kívánságának megfelelően) kulturális (zenei, irodalmi, filozófiai) találkozóhelyként működött, és működik mindmáig a Royaumont Alapítvány támogatásával.
[3] Lucien Goldmann: Recherches dialectiques, Gallimard, Paris 1959. – A Lukács hagyatéki könyvtárában található példányban Goldmann dedikációjával: „Pour Georges Lukacs en témoignage de respect et d’amitié cordialement, Lucien Goldmann, Paris le 1er Sept 1959”.
[4] Uő: Le dieu caché. Etude sur la vision tragique dans les Pensées de Pascal et dans le théâtre de Racine, Gallimard, Paris 1955. – A Lukács hagyatéki könyvtárában található példányban Goldmann dedikációjával: „A Georg Lukacs avec un respect et une admiration qui s’exprime a chaque page de l’ouvrage, Lucien Goldmann, Paris le 2 Mars 1956”.
[5] Dionys Mascolo 1916–1997, a kiadó lektora.
[6] Robert Voisin, a L’Arche kiadó vezetője.
[7] Maurice de Gandillac, a Sorbonne filozófiaprofesszora.
[8] La Signification présente du réalisme critique (trad. Maurice de Gandillac), Gallimard, coll. « Essais » (no 45), 1960.
[9] A lipcsei Genezis és struktúra a tudományokban és a filozófiában témájú konferenciáról van szó.
[10] A könyv valószínűleg nem született meg, Goldmann Chagall-tanulmánya: Sur la peinture de Chagall. Réflexions d’un sociologue, Annales. Economies, sociétés, civilisations. 15ᵉ année, N. 4, 1960., 667–683.
[11] Lucio Colletti 1924–2003, olasz marxista filozófus.
[12] A sor mellett Lukács kézírásával: Franciaország: Millerand.
[13] A sor mellet Lukács kézírásával egy kérdőjel áll.
[14] A sorok alatt Lukács kézírásával: Általános sztrájk, alatta: Szindikalizmus.
[15] A sorok alatt Lukács kézírásával: Viták (1917, Breszt-Litovszk, szakszervezet); alatta: Lenin utolsó évei; alatta: Hiányzik: a sztálinizmus keletkezése a) viták 1924–8 b) a sztálini módszer keletkezése; alatta: Leszámolás a XX. és XII. kongresszuson.
[16] Azaz a Luchterhand kiadónál Frank Benseler szerkesztésében megjelent Georg Lukács Werke.
[17] Lukács 1924-es Leninje az Étude et Documentes Internationale kiadónál jelent meg az engedélye nélkül 1965-ben; a kiadónak (név szerint Jean Riesachernek és Boris Fraenkelnek) írt levelet lásd a Függelékben.
[18] Peter Lengyel Lukácsnak írt 1966. május 5-i levelét, illetve Lukács válaszát lásd a Függelékben.
[19] François Erval 1914–1999, magyar származású újságíró, szerkesztő, fordító, a Gallimard Idées-sorozatának elindítója.
[20] Lukács két levélben is tiltakozik a kiadó eljárása ellen (a Lucien Goldmannak küldött levélben említett ezek közül az első), később azonban megenyhül a kiadó (és szerkesztői, Boris Fraenkel és Jean Riesacher) iránt, és a szerkesztőkkel való további levelezésben már az Adalékok az ifjú Marx filozófiai fejlődéséhez (1840–1844), illetve a 60-as évek politikai írásainak francia kiadásáról is szó esik.
[21] A levélhez egy többoldalas, de csupán a beérkező írásokra vonatkozó formai követelményeket érintő, ezért itt elhagyott melléklet is tartozik.
[22] Az eredetiben: július, javítottuk.